Bemutatkozás
Kedves Látogató!
Tisztelettel köszöntöm Önt a község hivatalos honlapján.
Itt folyamatosan nyomon követheti a település életével kapcsolatos információkat, illetve az Önkormányzat munkáját.
Megtalálja elérhetőségeinket, ügyviteli rendünket és azon munkatársaink nevét, akik segítik az Önök munkáját.
Ha turistaként, vagy rokonlátogató vendégként érkezett falunkba kérem ne siessen el a festői szépségű és jelentős történelmi múltú kicsiny faluból mert az év tizenkét hónapjában megtalálhatja, amit keres: a velünk élő történelmet, a rövid sétáktól a hosszú túrák lehetőségét, a horgász- és vadászparadicsomot, csodálatos panorámát és ehhez tiszta levegőt!
Tisztelettel:
Radvánszky Judit
polgármester
Nógrádszakál története
Az egyik legszebb fekvésű település a megyében, északról az Ipoly határolja, délen a Cserhát andezit kúpjai merednek fölé, a folyó karnyújtásnyira, s túlnan már a szlovákiai Busa házai, arrébb pedig Múlyad különleges temploma, kertjei látszanak. S ha távolabbról, a kálvária dombjáról, vagy az országútról pillantunk a falura, messziről villog hófehér, csipkés templomának tornya.
Története távoli időkbe vész, csak vélik a helyiek, hogy a közeli Aranydomb-dűlőben ősi temetkezési hely lehetett, mindeddig nem lelték régészek ennek nyomait. Találtak ellenben, még a múlt század eleji vasútépítések során épületmaradványokat és urnákat. Éppígy félig-meddig titok a Kastély-hegy mára nyomaiban sem látszó romja, mely állítólag pogányok vára volt valaha, aztán az Árpádok idején monostor, később főúri kastély.
De nem bizonyos a Szakál név eredete sem, gondolják a török puszta szóból levezetni, míg mások cseh gyökerekre esküsznek, megint mások egy személynevet sejtenek mögötte. Annyi biztos, hogy a XIV. században lakták Szakált, s hogy a XV. században a Guthi-Országh család birtoka volt, később a Dályaiak, a Lossonczyak, majd a Forgáchok lettek legnagyobb urai.
Viszonylag kevés ideig tartózkodott itt a török, Ali, aki Drégelyt elfoglalta, az itteni magaslatokról lövette Busa kicsiny erődjét. Mikorra elvonult az oszmán sereg és az utánuk következő hadak, még mindig maradt itt tizenhat magyar háztartás. A vészeket követő úrbéli rendezés gróf Forgács Miklósnak és Jánosnak, Kováts Ferencnek és Szent-Ivány Gábornak juttatta a legdúsabb földeket. E családoktól aztán másokhoz kerültek a birtokok, s az idő közben emelt kúriák: a Szent-Ivány családé a XVIII. század végén épült, Szígyártó Pálé lett, a Szerémyeké 1850-ből való, s Hoffman Ödön költözött bele, a valamikori Keberich-féle úrilakban Hammerszky Ede élt, későbben pedig Veres Gyula vette meg.
Veres Madách Imre nagy barátja volt, gyerekeinek is ő lett a gyámja, így házában gyakorta vendégeskedett a költő. De szívesen látogatta a falut Kittenberger Kálmán is, a híres vadász ma sem menne haza hoppon, a környező erdők ma is gazdagok vadban. És halban is, az Ipolytarnóc felé kanyargó út mellett ritkán történik meg, hogy ne sorjázzanak a folyón horgászók járművei.
Bővelkedik a táj más természeti értékekben is, már a XVIII. századtól ismerték a Csevice-kút savanyúvizét, járnak érte távolabbi településekről is. A helyiek szeretnék értékesíteni, ahogy a Ráróspusztán, a festői üdülőtelepen meglelt termálvízre meg idővel fürdő épülhetne. Meg kell említeni a Páris-patak andezitbe vájt völgyét is, évmilliók mostak a Litke és Szakál közti vulkáni takaróba tizenöt-húsz méteres meredélyt. A földtörténeti tanösvény kivált csapadékos időben és hóolvadáskor nyújt páratlan látványt, ekkor megéled az amúgy száraz patakmeder.
S ha mindezt már bejártuk, érdemes fölsétálnunk a tájat uraló neogótikus stílusban épült templomhoz, aztán a Kastély-dombra a búcsújáró kálvária mentén. Képzőművészeti élményt nyújtanak a stációk domborművei, s egybekelve a természet alkotásaival – az Ipoly völgyének látványával, a vidék csöndjével, a lankák közti falvak hangulatával – átmossák az arra járó minden érzékét.
